MI-támogatott közösségi foglalkozás módszertana

A program célja az érzelmi biztonság, a közösségi kapcsolódás és az élménymemória fenntartása. A foglalkozás során az MI nem helyettesíti, hanem támogatja a terápiás munkatársat; a Levendulamód nevű kommunikációs protokoll (a humán–digitális kommunikáció etikus protokollja) biztosítja az etikus, kontrollált és humánközpontú működést. A tapasztalatok szerint a Szomszédolás segíti az új lakók adaptációját, csökkenti az izolációt, és új formában teremti meg az emberi közelség élményét.

A Szomszédolás nem fejlesztő tréning és nem klasszikus foglalkoztatás, hanem az érzelmi emlékezet aktiválásának eszköze. A cél, hogy az idős ember biztonságban, közösségben, nevetve élje meg az itt-és-most élményét. Ebben segít a mesterséges intelligencia (MI) is, amely nem emberi helyettesítő, hanem a gondoskodás hangja, a közös tér „láthatatlan segítője”. A program elméleti alapja a gondoskodás etikája (éthique du soin), amely a méltóságot és az autonómiát helyezi előtérbe (Kitwood, 1997; Honneth, 2021). A Levendula Klub ezt a szemléletet valósítja meg egy sajátos, akusztikus közösségi formában, ahol a humán és digitális gondoskodás találkozik.

A Szomszédolás egyetlen lakóval kezdődött, aki már nem tudott csoportfoglalkozásokon részt venni. A terápiás munkatárs a folyosóra ültette, zenét indított, és megkérte az MI-t, hogy írjon neki egy verset.

A hangszóróból megszólaló kedves hangra mások is felfigyeltek. A félórás együttlétből hagyomány született. A folyosó így vált akusztikus közösségi térré: a zene, a hang és a nevetés átszűrődik a szobákba, az ágyhoz kötött lakók is hallják, és gyakran bekiabálnak, válaszolnak, nevetnek. Ez a közelség nemcsak fizikai, hanem pszichológiai is – a biztonság, a meghittség és a közösség egyszerre van jelen.

Helyszín:
Lehetőleg olyan folyosószakasz, ahol 4–6 lakó egymás közelében kényelmesen elhelyezhető, és az ajtók nyitva maradhatnak. Fontos, hogy a tér ne legyen zsúfolt, de a hangok átszűrődjenek a szomszédos szobákba.