Nyári szabadságok és őszi változások a gyermekvédelemben

A Biztos Kezdet Gyerekház és a tanoda helye az ellátórendszerben

Az elmúlt húsz évben a Biztos Kezdet Gyerekház és a tanodai szolgáltatás a hátrányos helyzetű gyermekek esélyeinek kiegyenlítését szolgáló legfontosabb  „intézményeivé” váltak. A programok célja a társadalmi esélyteremtés lehetőségeinek bővítésével a rászoruló családok gyermekeinek támogatása, „pályára állítása”, a képességek és készségek fejlesztésével a veleszületett és szerzett hátrányos helyzet kezelése.  Helyi kezdeményezések, modellprogramok, majd az európai unió támogatásával a TÁMOP 5.2.2. pályázat keretein belül uniós források bevonásával létesültek az első gyerekházak, majd a támogatási időszak lezárultával a hazai szabályozásban fektették le az intézmény létrehozásának és működtetésének kereteit. Ezzel egyidőben, a kétezres években történt meg a már korábban is működő tanodák jogszabályi megalapozása - először a közoktatási törvényben nevesítve -  HEFOP, majd TÁMOK projektek keretei között kaptak anyagi és módszertani támogatást. Számos tanoda kezdte meg működését hazánkban a hátrányos helyzetű és roma tanulók iskolai sikerességének elősegítése érdekében. Jelenleg a Biztos Kezdet Gyerekház és a tanodai szolgáltatást is a Gyvtv. nevesíti. A pályáztatással és a finanszírozással kapcsolatos feladatokat a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság (TEF) látja el.

Hatályos jogi szabályozás: célok és feladatok

Az intézmények jelenleg a következő jogszabályok szabályok alapján működnek: A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvtv.) fekteti le mindkét szolgáltatás alapját. A Gyerekházakról  a VI/A fejezetben, a gyermekek esélynevelő szolgáltatásai körében szól, a tanodákat pedig a 38/B § nevesíti. A létrehozás és működés feltételeit a gyermekek esélynövelő szolgáltatásainak szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 40/2018. (XII. 4.) EMMI rendelet szabályozza mindkét szolgáltatás tekintetében.  Ezt a jogszabályt módosította a Magyar Közlöny 2025. évi 85. (2025. július 17.) számában megjelent 26/2025. (VII. 17.) BM rendelet. 
Jól látható, hogy a két intézmény szorosan összefügg, gyakorlatilag egymásra épül. A Biztos Kezdet Gyerekház a gyermek életének első három évét kíséri végig, egyfajta koragyermekkori intervenció keretei között. Az elsősorban a hátrányos helyzetű településeken jelen levő intézmények tehát a még óvodába nem járó gyermekek (illetve szüleik) számára nyújtanak szolgáltatást szorosan együttműködve a család- és gyermekjóléti szolgálattal, valamint a védőnőkkel. Az óvodai évek után pedig ismét „becsatlakozik” az ellátórendszer a tanodai szolgáltatással, amely az általános iskolás, illetve középiskolás gyermekek felzárkóztatását célozza meg, tevékenysége pedig alapvetően a nevelési-oktatási munka kiegészítését szolgálja azzal, hogy segíti a gyermek délutáni tanulását, a szabadidő hasznos eltöltését, az egyéni tehetséggondozást és pályaorientációt. Mindkét szolgáltatásra vonatkozóan szakmai ajánlások részletezik az ellátás feltételeit.

Mi változik most?

Azonnali hatályú módosítás, hogy a Biztos Kezdet Gyerekház nyújtotta szolgáltatást rendszeresen igénybe vevő gyermekek legalább felének meg kell felelnie az alábbi feltételek valamelyikének:
 a) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek,
 b) a településre vonatkozó integrált településfejlesztési stratégiában szegregált vagy szegregációval veszélyeztetett területnek nyilvánított lakókörnyezetben él,
 c) a településrész jellege szerint külterületi lakott helyen él.
A c) pont tehát egy új (vagylagos) kritériumot fogalmaz meg. A külterületi lakott helynek a város vagy község belterületén kívül eső, de lakott településrészt nevezzük. Ez a fogalom a közigazgatási határ és a belterületek határa közötti területet jelenti, ahol lakóépületek találhatók. Tehát nem tartozik a városközponthoz vagy a faluközponthoz, de mégis lakott terület. 

A szabályozás célja az, hogy az igénybevevői kör összetételét meghatározó szabályozást egyértelműbbé tegye.  A belterületi szegregációval érintett területek mellett egyfajta „földrajzi kiterjesztéssel” egyértelműsítse, hogy a külterületi, nyilvánvalóan szintén hátrányos helyzetű lakott területeken élő gyermekek is beletartoznak abba a körbe, amelyet a szolgáltatás elsődlegesen megcéloz. Ugyanakkor, a módosítás egyfajta szűkítésként is értelmezhető, mivel a kötelező arányszám magában foglalja azt a lehetőséget, hogy bizonyos jelentkezőket a szolgáltató elutasítson azért, mert nem tartoznak a szolgáltatás által elsődlegesen célzott körbe (ugyanakkor a Gyerekház szolgáltatásainak igénybe vétele számukra is segítséget jelentene). 

A tanodákra vonatkozó, szeptembertől hatályos változások

Hasonló módon, a tanodai szolgáltatásra jogosultak körét is begyértelműsítette a szabályozás. 
2025. szeptember 1-től a tanodát rendszeresen igénybe vevők legalább hetven százalékának meg kell felelnie az alábbi feltételek valamelyikének:
 a) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek,
 b) nevelésbe vett gyermek,
 c) utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt
 d) a településre vonatkozó integrált településfejlesztési stratégiában szegregált vagy szegregációval veszélyeztetett területnek nyilvánított lakókörnyezetben él
 e) a településrész jellege szerint külterületi lakott helyen él.
A c), d), és e) pontok új kritériumokat fogalmaznak meg (szintén vagylagosan). A c) pont egyfajta sajátos kiterjesztés, hiszen a fiatal felnőttek kivételesen eddig is igénybe vehették a szolgáltatást, ám mostantól egyértelmű, hogy a jogalkotói szándék az, hogy az utógondozásban nyújtott támogatásnak a tanodai szolgáltatás egyfajta kiegészítése legyen. A tanoda d) és e) pont a lakókörnyezetre vonatkozó kitételt „behozza” a tanoda célzott igénybevevői körének meghatározási szempontrendszerébe a Gyerekházakhoz hasonlóan. 

Emellett még egy módosítást hozott az új jogszabály azzal, hogy a 10. §. (3a) bekezdés új szöveget kap, ami alapján a tanoda rendszeres igénybe vevőinek száma
 a) húsz és huszonnégy fő között van, a tanodát rendszeresen igénybe vevők közül legalább kettő főnek,
 b) több, mint huszonnégy fő, a tanodát rendszeresen igénybe vevők közül legalább három főnek középfokú iskolai tanulmányokat kell folytatnia. 
A cél tehát itt is a korosztály „kitolása”, tehát azon szándék kifejezése, hogy a gyermekek, fiatal felnőttek minél tovább, az általános iskolás évek elteltével is igénybe vegyék az ellátást, amely egyfajta védőhálót képezhet számukra egy különösen sérülékeny életszakaszban.

A szerző jogász, szociálpolitikai szakértő