Munkahelyi támogatások és rugalmasság
A szociális szférában dolgozó szakemberek munkája eleve rendkívül megterhelő: a mindennapjaikhoz hozzátartozik a krízishelyzetek kezelése, a segítő kapcsolatok fenntartása, valamint a folyamatos érzelmi bevonódás. Sokan azonban nemcsak hivatásukban, hanem a saját családjukban is szembesülnek gondozási feladatokkal. Egy idős, krónikus beteg vagy fogyatékkal élő hozzátartozó ápolása hatalmas erőfeszítést igényel, és a munkahelyi, valamint otthoni terhek összeadódása könnyen vezethet kimerüléshez. A munkáltatóknak kulcsszerepe van abban, hogy a dolgozó képes legyen összeegyeztetni a munkát és a gondozási feladatokat. Az alábbiakban áttekintjük, hogyan tud segíteni a munkáltató egy megváltozott élethelyzetben.
Rugalmas munkaidő
Egy kolléganő példája jól mutatja a lehetőséget: a teljes munkaidős állás helyett részmunkaidőre váltott, így minden délelőtt dolgozhatott az intézményben, délután pedig idős édesanyját tudta ellátni. Az ilyen megállapodások csökkentik a dolgozó feszültségét, és a munkahely számára is előnyösek, mert kevesebb a hiányzás és a kiégés.
Táppénz
Táppénzt a saját betegség esetén kívül csak a 12 év alatti gyermek betegsége esetén lehet igénybe venni keresőképtelenség esetén. Ennek szabályai szigorúak, de bizonyos esetekben, rövidebb biztosításban töltött idő megléte esetén, lehetőség van méltányossági táppénz igénybevételére.
Szabadság lehetőségek
A fizetett és fizetés nélküli szabadság keretei között kiemelten fontos a gondozói szabadság kérdése. Bár hazánkban ez még korlátozottan elérhető, a jövő szociálpolitikai vitáinak egyik központi témája lehet. A dolgozó számára nagy segítség, ha a munkáltató rugalmasan kezeli a szabadság kiadását, akár rövid távú gondozási krízisekben is.
Munkáltatói segítő programok (EAP)
Egyre több intézmény ismeri fel, hogy a dolgozó lelki egészségének megőrzése közvetlenül visszahat a szakmai munkára. Pszichológiai tanácsadás, csoportos stresszkezelő tréningek vagy belső mentálhigiénés programok sokat segíthetnek.
Állami és társadalombiztosítási támogatások
A gondozási feladatokat ellátó dolgozók számára többféle hivatalos állami juttatás áll rendelkezésre. A legfontosabb pénzbeli támogatási forma az ápolási díj, valamint – beteg gyermek ápolása esetén a GYET. Mindkét támogatás havi juttatásként érkezik azoknak, akik tartósan gondoznak otthon egy súlyos beteget. Az ápolási díj egyik feltétele, hogy az igénybe vevő legfeljebb napi 4 órában folytathat keresőtevékenységet – kivéve, ha azt otthonról végzi, a GYET mellett pedig heti 30 órás keresőtevékenység folytatható (kivéve itt is, ha a munkavégzés otthonról történik). A gyakorlatban sok gondozó és ápoló éppen ezért éjszakai műszakot vállal, hogy nappal a hozzátartozója mellett lehessen. Ez azonban rendkívül megterhelő, és hosszú távon könnyen vezethet testi-lelki kimerüléshez, ezért különösen fontos a támogató szolgáltatások igénybevétele. Emellett gyakorlati segítséget nyújtanak a súlyosan fogyatékos vagy krónikus beteg hozzátartozó után járó adókedvezmények. Ezek akár évi több tízezer forintos könnyítést jelenthetnek a családi költségvetésben.
A rehabilitáció és foglalkoztatás szerepe
Nemcsak a gondozó, hanem az ellátott életminősége is javítható a rehabilitációs és foglalkoztatási programok által. Amikor a megváltozott munkaképességű hozzátartozó védett munkahelyre kerül, az őt gondozó hozzátartozó gondozási terhei csökkentek, és ő maga is új értelmet talált a mindennapokban. A védett munkahelyek stabil jövedelmet, kiszámíthatóságot és társadalmi integrációt biztosítanak. Egy gondozó számára a legnagyobb ajándék gyakran az, ha tudja: a hozzátartozó napközben biztonságban van.
Nappali ellátások és tehermentesítés
A nappali ellátás sok család számára szó szerint életmentő. Egy szociális munkás, aki demens édesapját gondozza, arról számolt be, hogy amióta apja nappali klubba jár, újra képes nyugodtan dolgozni, és nem él állandó feszültségben. Az ellátások segítségével kialakul egy napi életritmus, az ellátott élete pedig közösségi programokkal, szabadidős tevékenységekkel gazdagodik. Eközben a gondozó addig dolgozhat, ügyet intézhet, vagy egyszerűen pihenhet. Ez jelentősen csökkenti a kiégés kockázatát.
Szakmai közösségek, érdekképviselet, mentálhigiénés önvédelem és szupervízió
A szociális munkások sokszor maguk is erőforrást találnak egymásban. Egy konferencia vagy műhelynap nem csupán szakmai továbbképzés, hanem lelki feltöltődés is lehet. Az érdekképviseleti szervezetek pedig közös hangot adnak a szakmának, amikor a dolgozók támogatásáról van szó.
Nem lehet arról sem megfeledkezni, hogy a szociális szakemberek gyakran másodlagos traumatizációt élnek át: a munkájukban tapasztalt szenvedés és otthoni gondozás összeadódása gyors kiégéshez vezethet. A szakmai és személyes szerepek összefonódása gyakran hoz nehéz helyzeteket. Egy szociális munkás például otthon demens édesanyját gondozza, miközben a munkahelyén is demensekkel dolgozik. Meddig tudja különválasztani a két szerepet? Hol kezdődik a szakmaiság, és hol van szüksége emberi odafordulásra? A válaszokhoz gyakran szupervízió és szakmai közösségi párbeszéd szükséges, ami lehetőséget ad arra, hogy a dolgozó megossza dilemmáit, és támogatást kapjon a kollégáitól és szakmai vezetőktől.
Egyéb lehetőségek
Az állami rendszeren túl számos civil és egyházi kezdeményezés működik. Az Alzheimer Café például sorstársi közösséget kínál: a gondozók egymástól tanulhatnak, és megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül. Egy plébániai segítőcsoport pedig lelki támaszt adhat azoknak, akik nehezen birkóznak a terheikkel.
Kézenfekvő lehetőség az online tér és a technika eszközeinek igénybe vétele.Az online világ ma már a gondozást is támogatja. Léteznek olyan alkalmazások, amelyek emlékeztetnek a gyógyszerbevételre, vagy jelzik a gondozónak, ha valami szokatlan történik. Egy közösségi csoportban való részvétel pedig azonnali tanácsot, vigaszt, támogatást adhat.