Válsághelyzet, krízis az alapellátásban

Nemcsak a laikus segítők, hanem a szociális munkások és családsegítő szolgálatok munkatársai részéről gyakran felvetődik az a kérdés, hogy jól mérik-e fel egy személy krízisre, válsághelyzetre utaló élethelyzetét.

Szerző: dr. Veres Gábor

Mi a krízis?

A krízis időben lehatárolható és szakaszokra osztható érzelmileg kritikus, feszült, fájdalmas, túlterhelő állapotot jelöl, amikor az egyén olyan, az egyensúlyi állapotot felborító veszélyeztető körülménnyel – vagy annak bekövetkezésének lehetőségével – kénytelen szembenézni, melyet meglévő problémamegoldó készségeivel, megküzdési stratégiáival sem elkerülni, sem megoldani nem képes. A krízishelyzet során a személyiség énvédő mechanizmusai átmenetileg meggyengülnek vagy nem működnek. A kialakult válsághelyzet valamely korábbi egyensúlyi állapot felborulását jelenti.
 A krízist kiváltó körülmények sokféle formában megnyilvánulhatnak (pl. válás, haláleset, egészségi problémák, súlyos baleset, munkahely elvesztése, tartós munkaképesség csökkenés, lakhatás elvesztése, gyermekelhelyezéssel kapcsolatos jogviták, bántalmazás, hozzátartozók közötti erőszak, stb.), melyek az egyén személyes erőforrásait és alkalmazkodási képességét egyaránt próbára teszik.

Krízisre utaló élethelyzetek

Krízisre utaló élethelyzetek az alábbiak szerint csoportosíthatóak az észlelő- és jelzőrendszer munkacsoportok gyűjtése alapján: 

Krízisre utaló jelek

Szenvedélybetegségre utaló jelek

Anyagi-megélhetési problémák

Mentálhigiénés problémák, pszichés betegségek köre

Bántalmazás és hozzátartozói erőszak gyanúja

Kizsákmányolás és emberkereskedelem veszélye, gyanúja

 

(Cikkünket teljes terjedelmében a Szociális Közlöny júniusi számában olvashatják)