A partneri kapcsolat alapja a kölcsönös bizalmon alapuló folyamatos kapcsolattartás őszintén és hitelesen. Természetesen elengedhetetlen mindehhez a személyes hangvételű kommunikáció is. A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja hét kapcsolattartási lehetőséget sorol fel: családlátogatás, beszoktatás, napi kapcsolattartás, egyéni beszélgetés, szülőcsoportos beszélgetések, szülői értekezlet és indirekt kapcsolattartási formák. Az alábbiakban ezek szerepét, főbb céljait ismertetjük.
A családlátogatás
E kapcsolattartási forma célja, hogy a kisgyermeknevelők megismerjék az otthoni környezetben az adott családot. A kisgyermeknevelők képet kaphatnak a gyermek aktuális fejlettségéről és irányultságáról otthoni mozgás- és játékterülete alapján, továbbá a játékkészletének milyenségéről, mennyiségéről, elhelyezkedéséről. Emellett a szakemberek szintén betekintést kaphatnak a gyermek családban elfoglalt helyéről. Éppen ezért ezt a látogatást célszerű még a beszoktatás első napja előtt megtenni a kisgyermeknevelőknek. Jó lehetőség a családlátogatás arra is, hogy a szülők érdeklődjenek a beszoktatás menetéről vagy a bölcsődei életről a kisgyermeknevelőktől. Mindemellett azért lehet fontos még ez a kapcsolattartási forma, mert lehetősége nyílik a szülőknek és a kisgyermeknevelőknek a bizalmi kapcsolatukat megalapozni. Az otthoni környezetben sokkal jobban meg tudnak nyílni a szülők, emellett nincsen ott más család, kívülálló személy, aki zavarná őket egy-egy kérdésfeltevésben, kételyük elmondásában, gyermekük bemutatásában.
Szülővel történő fokozatos beszoktatás
A szülővel történő fokozatos beszoktatás, mint kapcsolattartási forma biztonságot ad a gyermekeknek, mindemellett megkönnyíti az új környezethez való alkalmazkodásukat. A beszoktatás folyamatossága, valamint a bölcsődében töltött – ezzel párhuzamosan a szülőtől külön töltött - idő fokozatos emelése szükséges ahhoz, hogy a gyermekek megszokják az édesanyjuktól való elválást, valamint a bölcsődei környezetet. Fontos, hogy a beszoktatás a gyermekek tempójához igazodjon, mert ez szükséges ahhoz, hogy a gyermekek pszichés fejlődése kiegyensúlyozott maradjon.
A szülővel történő fokozatos beszoktatás amellett, hogy a gyermekek beilleszkedését segíti az új környezetben, lehetőséget ad arra, hogy a kisgyermeknevelők megfigyeljék a szülő-gyermek kapcsolatot. Ez pedig támogatja a család és a bölcsőde gondozási-nevelési módszereinek hasonló megvalósítását. Ugyanakkor erősiti a beszoktatás, hogy a szülők jobban megismerjék a bölcsődét, a kisgyermeknevelőt. A szülő látja a gyermeke elhelyezésének körülményeit és ez által könnyebb a gyermektől való elválás. Éppen ezért kiemelten fontos feladata a kisgyermeknevelőknek a beszoktatások ideje alatt, hogy mélyítsék a kapcsolatukat a szülőkkel, ismerjék meg jobban egymást. Ez segíteni fogja a gyermek eredményesebb beilleszkedését a bölcsődébe.
Napi kapcsolattartás
Ez a kapcsolattartási forma reggelente a gyermek fogadásakor és délutánonként a gyermek távozásakor, hazaadásakor alkalmazott módszer. Napi kapcsolattartás során röviden informálja egymást a szülő és a kisgyermeknevelő a gyermekről. Egyeztet a szülő és a kisgyermeknevelő a gyermek hangulatáról, érzelmi állapotáról, az őt érintő történésekről, változásokról.
Egyéni beszélgetés – egyéni tanácsadás
Az egyéni beszélgetés, mint kapcsolattartási forma nagyban támogatja a partneri kapcsolat elősegítését, kialakítását a bölcsődékben. Az egyéni beszélgetés alkalmával ugyanis hosszabban van ideje a szülőnek és a kisgyermeknevelőnek vagy bölcsődevezetőnek a kisgyermeket érintő dolgokról kommunikálni tanácsadás formájában. Ha olyan téma, kérdés merül fel egy-egy egyéni beszélgetés, alkalmával, amely a pedagógiai kompetencián túlmegy, akkor egyéb szakember közreműködése is kérhető. A tanácsadás során szóba kerülhető témák lehetnek például a kisgyermek fejlődésével kapcsolatos részletes tájékoztatás vagy egyéb hosszabb megbeszélést igénylő kérdések, esetleg nevelési problémák közös átgondolása. Napjainkban sokszor fordulnak a szülők ezekkel a témákkal kisgyermeknevelők felé tanácsért.