Általános igények és prioritások
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter 2026. május 9-én kezdte meg munkáját. A miniszter a napokban felfedte azokat a terveket, amelyeket a kormány által hazahozott 16,4 milliárd eurós, mintegy 6000 milliárd forintos uniós forrásokból kíván megvalósítani tárca.
Bár a legtöbb szakembert a régóta esedékes bérrendezés kérdése foglalkoztatja leginkább, a miniszter és csapata egyelőre néhány általánosabb fejlesztésre, intézkedésre hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy mindez csupán egy része a tervezett reformoknak. Ha a megjelölt tervekhez hozzátesszük a már korábban elhangzott, a kormányprogramban összefoglalt fejlesztési koncepciókat, kirajzolódik az elkövetkező időszak szociális agendája.
Azt mindenképpen fontos leszögezni, hogy ez az agenda egyelőre a prioritásokra fókuszál, azokra a témákra, amelyek az elmúlt években a legnagyobb érdeklődést és visszhangot váltották ki.
A gyermekvédelem helyzetének rendezése, a visszaélések feltárása olyan „nulladik lépést” jelent, amely már a miniszter bizottsági meghallgatásán is a legfőbb témát adta. A nemrég megjelent 19/2026. (V.27.) OGY határozat a Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság felállításáról rendelkezett, melynek célja „a magyar gyermekvédelmi rendszer strukturális, fenntartói és személyi válságának feltárása”.
Vannak olyan programpontok, amelyek általános igényként kerültek be a „csomagba”, ezek részletes kidolgozása nyilvánvalóan számos kérdést vethet fel. Ilyen általános, ám kiemelt cél az egyablakos szociális ügyintézés (online és offline) létrehozása. Ez olyan jelentős digitalizációs projekt, amely összehangban áll az Európai Unió célkitűzéseivel is. Az egyablakos ügyintézés elve ugyan jelenleg is több területen megjelenik, például a kormányablakok működésében, illetve egyes önkormányzati és szociális szolgáltató központoknál, ahol többféle szociális ügyet lehet egy helyen kezdeményezni vagy intézni. Valójában azonban még nem tudott megvalósulni – a 21. században joggal elvárt – igény. Például, ha valaki lakhatási támogatást szeretne igényelni, családtámogatással kapcsolatos ügyet intézne, idősgondozási vagy fogyatékossági ellátást kérne és gyermekvédelmi támogatásra jogosult, akkor ezt jelenleg külön ügyintézési helyeken teheti meg, külön kérelemmel és ügyintézési folyamattal. Ezen az ügyintézési folyamaton kíván egyszerűsíteni a kormányzat.
A másik fontos általános cél a szociális párbeszéd megindítása. Itt ugyan már egyes személyi döntések kapcsán konkrét lépéseket is láthatunk, azonban az kulcsfontosságú lesz, hogy a szakmai véleményeket hogyan fogják becsatornázni a jogalkotási folyamatba, valamint az is, hogy a módszertani háttér, a szakmatámogatás hol fog helyet kapni strukturálisan (minisztériumi szinten vagy háttérintézményként), illetve hogyan, milyen rendszeren keresztül fognak hozzáférni a szakemberek a képzésekhez, vagy éppen a szupervízió lehetőségéhez.
Idősellátás – fenntarthatóbb szolgáltatások
Az idősellátás terveiről még keveset lehetett hallani: egy biztos, a tervek között szerepel egy jelentős férőhelybővítés, ami azonban nem csupán infrastrukturális kérdés, hanem igényli a megfelelő mennyiségű és minőségű humánerőforrást, mely jelenleg nem áll rendelkezésre ilyen mértékben.
Igazodva a European Care Strategy-hez, az ágazat modern, innovatív idősellátás megvalósítására készül kapacitásbővítéssel és új szolgáltatások bevezetésével – legalábbis a napokban megjelent tervek szerint. Az Európai Gondozási Stratégia (European Care Strategy) az Európai Bizottság által 2022-ben elfogadott átfogó szakpolitikai keretrendszer. Célja a fenntartható és minőségi gondozási szolgáltatások biztosítása az EU-ban, a kisgyermekkori neveléstől a tartós ápolás-gondozásig. A stratégia fókuszterületei a megfizethető és hozzáférhető szolgáltatások biztosítása, a gondozók támogatása, valamint a munka és a magánélet egyensúlya: támogatja a nők és férfiak munkaerő-piaci részvételét a gondozási feladatok mellett. Egy biztos: a jelenlegi hazai rendszer, amely a szakellátásra koncentrál, indokolatlanul költséges, miközben nyilvánvalóan a munkaerőhiányból eredő problémákat igyekszik így lefedni a rendszer. Az idős emberek minél hosszabb ideig történő otthontartása ugyanakkor számos ágazatközi és preventív megoldás kidolgozását követeli meg, emellett feltételezi, hogy az otthoni ápolás megoldható: elsősorban van olyan családtag, aki ezt vállalni tudja és munkáját megfizetik, másodsorban vannak támogatások, amelyekkel az otthonápolás terhe megosztható egy (vagy több) hivatásos, szakképzett munkaerővel.
Hajléktalanellátás – a prevenció szerepe
A hajléktalanellátás terén szintén a prevenció kerülne előtérbe: a hajléktalanná válás megelőzését támogató programok elindítását és a közösségi ellátás megerősítését támogatná a szaktárca. A prevenció lehetőségeivel számos projekt és modellprogram foglalkozott és foglalkozik jelenleg is. a projektek egyrészt a lakhatás tartós megoldására, másrészt az ellátás hatékonyságának növelésére fektettek hangsúlyt. A VEKOP-7.1.5-16 - „Elsőként lakhatás” program célul tűzte ki a hagyományos, lépcsőzetes ellátási modell felváltását egy olyan szemlélettel, amely azonnali lakhatást biztosít a rászorulóknak, és ehhez kapcsolódó szociális támogatást nyújt. Az EFOP-1.9.4-VEKOP-16-2016-00001 kiemelt projekt célja pedig a szociális ágazat módszertani és információs rendszereinek megújítása volt, melynek eredménye a hajléktalanellátás hatékonyságának növelése.
Fontos itt megemlíteni az Utcáról Lakásba Egyesület Lakhatást Most! Lakásügynökség programját, illetve a Lakhatási Garancia Programot, amely a Fővárosi Önkormányzat kezdeményezése (2024 őszétől), és a hajléktalan élethelyzetű budapesti lakosok és családok lakhatáshoz jutását segíti elő lakbér-támogatással, a hajléktalanságból való kilépést célozva. A program célcsoportja a rendszeres munkajövedelemmel vagy öregségi nyugdíjjal rendelkező, de hajléktalan budapestiek köre.
A BMSZKI szintén számos nemzetközi projektben vett részt sikerrel, melyek keretei között kiterjedt nemzetközi tapasztalatokat szereztek a környező és más európai országok jógyakorlatai kapcsán. Ezek a lokális programok, civil kezdeményezések hiánypótlóak ugyan, de volumenükből adódóan rendszerszintű megoldást mindezidáig nem jelenthettek.
A családtámogatási szolgáltatások egyes elemeiről egyelőre kevés szó esett, az azonban biztos, hogy az egyszülős és egygyermekes családok támogatása az eddigieknél nagyobb súllyal szerepelne ebben a rendszerben. A családi pótlék, az anyasági támogatás, a GYES és a GYET összegének megduplázása, valamint a 14. havi nyugdíj bevezetése is szerepel a tervek között, kérdés, hogy mikortól és milyen ütemben lesz erre lehetőség. A szociális intézkedésekhez és családtámogatások köréhez szorosan kapcsolódik a lakáspolitika átalakításának szándéka is: A kormányzat a bérlakásszektor újjáépítésére és a megfizethető lakhatási alternatívák megteremtésére összpontosítana: a Wekerle Sándor Bérlakásépítési és Otthonfejlesztési Program keretében országos, szociális és piaci alapú bérlakásépítési programot indítanának.
Szociálpolitikai és intézményi háttér változása
Az intézményi háttér esetleges újraszervezésének kérdése is várat még magára, egy biztos: ígéret született az Egyenlő Bánásmód Hatóság visszaállítására, emellett a tervek szerint létrehozzák a gyermekvédelmi és esélyegyenlőségi ombudsman intézményét.
Bár egyelőre csak általánosan, de az előző időszak szociálpolitikai koncepciójáról, a gondoskodáspolitikáról is véleményt fogalmazott meg a miniszter: álláspontja szerint „a gondoskodáspolitikai megközelítés nagyon eltér a nemzetközi szociális munka alapelveitől, amelyek az emberi jogokra, a társadalmi igazságosságra és az emberek megerősítésére épülnek.” Kérdés, hogy ez a szemléletbeli eltérés hogyan érinti majd az állami szerepvállalás kérdéskörét, a jelenleg a szociális törvényben megfogalmazott gondoskodási sorrendet, illetve az ebből eredő kötelezettségeket (pl.: családtagok szerepe, számonkérhetősége). Ez a változás kihathat számos egyéb területre is, így például a szociális képzések és továbbképzések rendszerére is, amelyben az elmúlt két évben egyértelműen kiemelt szerepet kapott a gondoskodáspolitika mind a szakirányú továbbképzések, mind a mesterképzések tekintetében.