Ki számít pedagógusnak a gyermekvédelemben?
Erre a kérdésre a választ a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (Kjtvhr). mellékleteiben találjuk. Gyermekvédelmi szakellátási intézményekben, valamint a javítóintézetekben az alábbi munkakörök tartoznak az ún. pedagógus-munkakörök közé: nevelő, fejlesztőpedagógus gyógypedagógus, pszichológus, nevelőszülői tanácsadó, javítóintézeti utógondozó, szakoktató nevelőszülői hálózat szakmai vezetője, gyermekotthon vezető, otthonvezető javítóintézetben, gyermekvédelmi szakértői bizottság családgondozója, örökbefogadási tanácsadó. A gyermekvédelmi dolgozókat a pedagógusi jogállás megváltozása nem érintette, nem lettek ún. köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állók, csupán a Puétv. egyes rendelkezései alkalmazandóak esetükben.
A gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok speciális jogi helyzete
A speciális helyzet alapja a gyermekvédelmi intézmények eltérő feladatköre és munkarendje. Emiatt az itt dolgozó pedagógus munkakörben foglalkoztatottakra a Puétv. szabadságra vonatkozó rendelkezéseit - hasonlóan a Puétv. egyéb kivételi körbe eső rendelkezéseihez, így többek között a teljesítményértékelésre vagy a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályokhoz - főszabály szerint nem kell alkalmazni.
A gyermekvédelmi törvény 15. § (10b) és (10c) bek.-e sorolja fel azokat a rendelkezéseket, amelyeket a státusztörvényből alkalmazni kell, emellett a Kjt. vonatkozó, alkalmazandó rendelkezéseit is a Gyvt. rögzíti. Jól látható, hogy míg a Puétv. egyes szabályai, így az előmeneteli- és az illetményrendszerre vonatkozó rendelkezések a gyermekvédelemben tevékenykedőkre is vonatkoznak, a munkaidőre, pihenőidőre vonatkozóan más szabályok érvényesülnek, melyek alapja a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, ezt pontosítja a Kjtvhr. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény végrehajtásáról szóló 401/2023. (VIII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Púétv. vhr.) bizonyos szabályait is alkalmazni kell a gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok esetében (ezek a rendelkezések szabályozzák a csökkentett munkaidőre, a munkaidő-kedvezményre, az alkotói szabadságra, a pedagógus életpályára és besorolásra vonatkozó részletszabályokat).
Munkaidőkeret és szabadság
Mivel a gyermekvédelemben dolgozók sok esetben egyenlőtlen munkaidő-beosztással, azaz munkaidőkeret alkalmazásával dolgoznak, fontos megemlíteni, hogy ez tovább bonyolíthatja a szabadság kiadásának lehetőségeit. Itt a Munka Törvénykönyvének vonatkozó szabályait kell figyelembe venni, ebben az esetben a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A szabadságot az előbbi esetekben munkanapban, az utóbbi esetben a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. A munkáltató az év elején választhat, hogy melyik módszert alkalmazza, ettől év közben nem térhet el.
A munkanapokban nyilvántartott szabadság módszerének választása esetén a munkavállaló részére munkaszüneti napra szabadság akkor sem adható ki, ha a munkavállaló egyébként munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végezne.
Amennyiben munkaórában tartja nyilván a munkáltató a szabadságot, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. A Munka Törvénykönyve alapján nem lehet szabadságot elszámolni olyan munkanapra, amelyre a munkavállaló beosztása szerint a munkaidő 0 óra, például szabadnapra vagy kiegyenlítő napra, mivel ez nem tekinthető ledolgozandó munkanapnak. A szabadság alapvetően a ledolgozandó munkanapok kompenzálására szolgál, így, ha nincs ledolgozandó munka, nem lehet szabadságot elszámolni.
A Puétv. szabadságra vonatkozó szabályai – miben más a helyzet?
A kérdés megválaszolásához röviden tekintsük át, hogyan változtatta meg a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény (Puétv.) a pedagógusok szabadságára vonatkozó szabályokat. A törvény hatályba lépése előtt a pedagógusok alapszabadsága 21 nap volt, erre jött rá a 15 nap pótszabadság, azaz összesen 46 nap fizetett szabadnapjuk volt alapesetben. 2024. január elsejétől ez megváltozott, az alapszabadság mértéke 50 napra emelkedett. Ehhez az 50 naphoz hozzáadódhat még fizetett szabadság egyéb jogcímeken (pl: gyermekek után járó pótszabadság vagy egyéb életesemények bekövetkeztekor, például házasságkötés esetére adandó szabadság), illetve itt is jár a 15 nap betegszabadság. A szabadság kiadásának legfőbb szempontja értelemszerűen az iskolai (óvodai) szünetek „követése” azzal, hogy a munkáltató legfeljebb évi tizenöt napot igénybe vehet a nevelési-oktatási intézmények tevékenységi körébe tartozó nevelés, oktatás, gyermekfelügyelet, továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés céljából. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló legalább öt munkanappal korábban közölt kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.
Összesítés
Általánosságban elmondható, hogy a szabályozás nagyobb rugalmasságot biztosít az intézményeknek, ami azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alkalmazottak nem minden esetben tudják egybefüggően vagy a kívánt időpontban kivenni azt a szabadságot, ami felett szabadon rendelkeznek.
A gyermekvédelmi pedagógiai munka jellegéből adódóan speciális, ezért – bár a jogalkotó szándéka az, hogy valamennyi pedagógusi munkakörben egységesítse a munkavállalói szabadságok jogosultságát, könnyen belátható, hogy ez a gyakorlatban nem feltétlenül valósítható meg. A Puétv. sok esetben rendezte a pedagógusok helyzetét, méltányosabb körülményeket és többletjogosultságokat teremtve az ágazatban, ám ezek a gyermekvédelmi ellátásban nem, vagy csak hiányosan érvényesülnek. Ennek oka nem csupán a speciális működés, hanem a jelentős munkaerő-hiány is, a munkáltató sok esetben azért sem tudja kiadni az alkalmazott jogosultsága és kérése szerinti szabadságot, mert nem képes megoldani annak munkából való kiesését. Fontos megjegyezni, hogy minden esetben tisztázni kell, hogy az adott munkavállaló valóban pedagógusi munkakörben van-e foglalkoztatva, illetve érdemes tanulmányozni az intézmény szabadságolásra vonatkozó belső szabályzatait is (amelyek természetesen nem térhetnek el az általános és ágazati kógens szabályozástól). cikkünk csak érintőlegesen említette a pótszabadságok körét, ezek mind a Kjt. mind az Mt. alapján járhatnak és tovább bonyolíthatják az egyébként sem egyszerű helyzetet.