Kinek van feladata Vörös kód esetén?
A Vörös kód elrendelésének kiváltó oka rendszerint a nagyon alacsony, illetve nagyon magas napi hőmérséklet, de egyéb szélsőséges körülmények esetén is elrendelhető a riasztás.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 65/E. § (3) bekezdése az utcai szociális munkára vonatkozó szabályok között rendelkezik a Vörös kódról. Eszerint: „A szociálpolitikáért felelős miniszter a –10°C vagy annál alacsonyabb hőmérséklet, tartósan 27°C feletti napi középhőmérséklet vagy egyéb időjárási körülmények esetén a meteorológiai szolgálat második szintű veszélyjelzése esetén a regionális diszpécserközpontokon keresztül vörös kód figyelmeztetést ad ki, amelynek ideje alatt a bentlakásos intézmények – a diszpécserközpont előzetes jelzése alapján – a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett ellátási formájuktól, ellátási területüktől és férőhelyszámuktól függetlenül kötelesek az intézménybe érkező hajléktalan személynek élete és testi épsége megóvásához szükséges mértékben a pihenés, télen a melegedés lehetőségét biztosítani. Az ellátás ideje alatt intézményi jogviszony nem jön létre. A szociálpolitikáért felelős miniszter a Szociális Ágazati Portálon a vörös kód ideje alatt alkalmazandó eljárásrendet tesz közzé.”
Nem csak „hajléktalankérdés”
A jogszabály szövegéből jól látható, hogy egyrészt valamennyi bentlakásos intézménynek fel kell készülnie az arra rászoruló személyek befogadására, másrészt ez a folyamat szabályozottan, egy protokoll alapján történik, amely részletesen leírja, kinek, mikor és milyen feladatai vannak.
Bár ez a jogszabályhely nem rendelkezik külön egyéb felelősségi körökről, mégis, a jogszabályok több más helyen telepítenek feladatot az ellátórendszer egyéb szereplőire is.
Így például a család- és gyermekjóléti szolgálatoknak, a falu- és tanyagondnokoknak vagy éppen a házi segítségnyújtásban résztvevőknek is fokozott figyelemmel kell ellátniuk feladataikat ezekben a napokban.
Végső soron pedig a jelzőrendszer valamennyi tagja felelős azért, hogy minél kevesebb emberéletet követeljen a szélsőséges időjárás. Cikkünkben a szociális ellátórendszer hajléktalanellátáson kívüli szereplőinek teendőit vesszük sorra.
A cél nyilvánvalóan az, hogy az utcán élők elhelyezése ebben az időszakban is megoldható legyen az erre kijelölt hajléktalanellátó intézmények által, az esetek egy része azonban nem kezelhető ilyen egyszerűen. Egyrészt nem minden rászoruló, a hideg által veszélyeztetett ember hajléktalan, másrészt nem minden településen – különösen a kisebb települések esetében igaz ez – van megfelelő hajléktalanellátó intézmény. Hangsúlyozzuk, hogy a Vörös kód – bár legtöbbször a hajléktalanellátás kapcsán kerül szóba – nem csupán hajléktalanellátási feladat. Egyedül élő idős emberek, fogyatékossággal élők vagy „csupán” megfelelő fűtési lehetőséggel nem rendelkező háztartások is kerülhetnek bajba, a segítségnyújtás az ő esetükben is szükséges.
A felkészülési szakasz
A téli krízisidőszak Magyarországon november 1-jétől április 30-áig tart, amikor a hajléktalanellátó szervezetek fokozott figyelmet fordítanak a hajléktalan és segítségre szoruló emberekre, megnövelve férőhelyeiket és éjszakai nyitvatartásukat is.
Ez az időszak, illetve az ezt megelőző néhány hét más intézmények számára is feladatokat ad:
el kell végezni a Vörös kód Protokoll által előírt előkészítési feladatokat, meg kell vizsgálni, hogy az adott intézményben milyen lehetőségek vannak hajléktalan emberek fogadására.
Egyrészt ki kell jelölni a megfelelő helyiségeket, másrészt meg kell határozni, hogy milyen létszámú és nemű arra rászorulót tud fogadni az intézmény. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy bentlakásos intézménynek fekvőhelyeket kell kijelölni (a legtöbb intézmény telítettsége ezt nem is teszi lehetővé), de egy elkülönített fűtött helyiség jó szolgálatot tehet, ahová – szükség esetén – matracokat is lehet tenni, ha fekvőhely létesítésére is szükség lenne. Ezt a felülvizsgálatot október 15-ig el kell végezni, ugyanis ez a határideje a jelentési kötelezettségnek, amelyet a regionális diszpécserszolgálat felé kell teljesíteni (a nyári krízisidőszak esetén május 15-e a határidő, itt értelemszerűen klimatizált helyiségek kijelölése a feladat). Az intézménynek ki kell jelölnie egy kapcsolattartó munkatársat, aki a kód elrendelése idején napi 24 órájában elérhető. Az adatszolgáltatás kötelező feladat, amennyiben ezt az intézmény nem teljesíti, a diszpécserszolgálat haladéktalanul jelzi a mulasztást a Belügyminisztérium illetékes államtitkársága felé.
Feladatok a kód idején
A Vörös kód elrendelése idején a nem hajléktalanellátó intézményekben történő elhelyezésre akkor van szükség, ha az elhelyezés hajléktalanellátó intézményben nem megoldható. A diszpécserközpont ilyenkor felveszi a kapcsolatot a lehetséges fogadó intézménnyel, tájékoztatást nyújt az ellátandó személy kapcsán.
Fontos kiemelni, hogy ez az ellátás semmilyen intézményi jogviszonyt, így fizetési kötelezettséget sem alapoz meg.
Az ellátó intézmény nem csupán melegedési lehetőséget, hanem szükség esetén ételt-italt is szolgáltat a nála elhelyezett személynek. A regionális diszpécserszolgálat az intézményben tartózkodás időszakát is figyelemmel kíséri, szükség esetén segíti az intézményt (például egészségügyi ellátás igénye esetén).
Egyéb szereplők és lehetőségek
A család- és gyermekjóléti szolgálatok feladata, hogy ez általuk észlelt krízishelyzetekre azonnal reagáljanak. Ennek a jelzési kötelezettségnek a jelentősége igen nagy, hiszen az itt dolgozó szakemberek helyismerettel rendelkeznek, így azt is tudják, hogy az általuk ellátott személyi körben van-e olyan rászoruló, akinél gondot jelenthet a lakóhely melegen tartása. Amennyiben a veszélyeztetés kiskorút is érint, a gyermekvédelmi jelzőrendszeren keresztül is azonnal jelzést kell tenni. Ebben a feladatban mindenképpen partnernek kell lennie a védőnőnek, illetve a nevelési-oktatási intézménynek is. Amennyiben tudomásuk van arról, hogy egy gyermek vélhetően fűtetlen lakásba megy haza, esetleg napok óta nem kapnak információt a hollétéről, kötelezettségük jelzést tenni az intézményvezetőn keresztül, illetve szükség szerint önállóan is. Hasonló feladat hárul kistelepüléseken a falu- illetve tanyagondnokokra. Az ő jelentőségük azért is kiemelt, mert a lakott településtől távol élő, sokszor idős, beteg emberek még inkább ki vannak téve az időjárás viszontagságainak és veszélyeinek. Ilyenkor jelzésértékű lehet, ha a ház kéménye nem füstöl, a postaláda nincs ürítve vagy éppen a rendszeresen „életjelet adó”, szolgáltatást igénybe vevő kliens napok óta nem jelentkezik. Mivel sok esetben gondoskodó családtagok, szomszédok sincsenek, fontos, hogy a szociális ellátást már előzőleg „bebiztosítsuk”, felvegyük a kapcsolatot a potenciálisan veszélyeztetett ellátottal, megkérdezzük, van-e tűzifája, működik-e a fűtőtest.
Jógyakorlatok hideg időjárás esetén
A feladat nem csupán a szociális területen dolgozókat érinti: össztársadalmi felelősségről van szó, amely esetében a rendőr, a védőnő, a háziorvos, és természetesen az egyszerű állampolgár is tehet azért, hogy minél kevesebb ember fagyjon meg az otthonában vagy otthonán kívül. Szerencsére számos jógyakorlat van erre helyi, települési szinten. Több településen lovasrendőrök, mezőőrök vagy éppen a közterület-felügyelet járja az elhagyatottabb, ritkán lakott területeket azt figyelve, hogy füstöl-e a házak, tanyák kéménye.
Máshol „kopogtató-programot” szerveznek az önkormányzatok, akár önkéntesek bevonásával is, így ellenőrizve, hogy az idős, egyedül élő emberek megfelelő körülmények között töltik-e a hideg napokat. Számos önkormányzata hivatalos tűzifa-programon túl is nyújt azonnali tűzifa-csomagokat, emellett az egyházakkal, karitatív szervezetekkel és civil szervezetekkel karöltve melegedő pontokat állítanak fel, ételt, teát, takarót, ruhát osztanak. Íratlan szabály sok helyen, hogy az önkormányzati, egyházi közösségi helyek fűtött terei ilyenkor melegedőként is szolgálnak, ahová bárki betérhet néhány órára.